Hogy mik történnek mostanában! Sporteseményekben gazdag időszakon vagyunk túl az olimpiát követően is. A magyar fociválogatott a svédek ellen nem tudott próféta lenni a saját hazáján kívül sem, majd jöttek az ötletek arra vonatkozólag, hogy melyik csatárt (hogy egyáltalán egy vagy több csatárt) játszassa a szövetségi kapitány a jövőben, mert jelenlegi, olykor igazi támadó nélküli felállás nem nyerő. Az nem baj ezek szerint, ha egy vagy több igazi, de jelenleg nem feltétlenül megoldást jelentő csatárt alkalmaz a kapitány, és esetleg úgy vesztünk (akkor majd találunk más hibát), az viszont probléma, ha a remek formában lévő támadó középpályásaink közül tol előre valakit a tréner, de az megint kihagyja a tökéletesnél is tökéletesebb ziccert. Ez Koeman hibája lenne? Nem hiszem. A felelősség viszont az övé, ez egyértelmű. Ám ha így van, akkor legalább a döntést hagyjuk meg neki. Megjegyzem, a magyar válogatott a találkozó jelentős részében lefocizta a svédeket idegenben...

Az alábbi videó vége táján figyeljük a svéd Ibrahimovic mimikai átélését a himnusz alatt!

A Fradi női kézisei nemrég kapituláltak a Loki előtt Debrecenben, és bár a számunkra módfelett élvezetes meccs alatt a két szurkolótábor eleinte még egymással egyetértésben (és előre megbeszélve) tett ki transzparenseket a cigány-bűnözés (van ilyen kategória is ezek szerint) ellen tiltakozandó, köztük az ötvenedik percig tartott a törékeny béke. Ekkortájt ugyanis a vendégek nem tudták elviselni a csapatukat érő várható nagy zakót (a helyiek rászámoltak a fővárosiakra, amikor közte tíz lett a különbség), és dobot (!), majd égő fáklyát dobtak a pályára. Na, innentől kezdve megint a régi viszonyt tapasztalhattuk a zöld-fehérek és a mieink között. A honi szövetség megfelelő bizottsága pedig később salamoni döntést hozott, mert a DVSC-t a rendezési hiányosságok miatt, a Ferencvárost a drukkerei viselkedése miatt büntette meg ugyanakkora összegre. Az első reakciók természetesen mindkét fél részéről értetlenkedést fejeztek ki. A debreceniek azt mondták, hogy volt már korábban is némileg hasonló atrocitás a meccseken, így látható, hogy efféle események olykor bekövetkezhetnek (no comment), vagyis nem érzik jogosnak a büntit. A Fradi pedig egyszerűen közölte, hogy a történtekért a klub nem felelős (no comment).  

Aztán ugyebár a paralimpia Pekingben. Némi önkritikával kell megemlítenem, illetve nekem is elismernem, hogy látványosan alig esett róla szó - kivéve a sport nemzeti újságját vagy néhány portált, a tévét olykor -, holott ott is világeseményről beszélhetünk, de hát, ahogyan a közintézmények tolószékes feljárói, úgy a paralimpia iránti érdeklődés is nehezen építhető fel. Pedig egy világ szemlélte előzetesen, hogy Oscar Pistorius négyszázas futó kvalifikálja-e magát a sima olimpiára (nem sikerült végül, bár picivel maradt el az ideje a megfelelő szinttől), ám a paralimpián már ott lehetett, és sikert sikerre halmozott. Ezen kívül a magyarok eredményei (1 arany - Sors Tamás 100 méter pillangón - és 5 bronz, valamint tucatnál több jó helyezés) is háttérbe került.  

Ám a „hagyományos" olimpia kapcsán is faramuci dolgok kerültek előtérbe. Például a napokban kiderült, hogy Biros Péter, immár háromszoros olimpiai bajnokunk, egy fontos, de - mint kiderült - nem életbevágóan sürgős mellkasi műtétet halasztott el nyáron, hogy az Eb-n, majd az ötkarikás játékokon részt vehessen. Cisztát vettek ki belőle, de állítólag nem volt veszélyes. Az biztos, hogy nagyon kellett napjaink egyik legkiválóbb vízilabdázója a csapatba, amit az is bizonyít, hogy az Európa-bajnokság legjobbjának választották meg, majd Pekingben a mieink egyik húzóembere volt.

Ezeken kívül az a magyaros hozzáállás is érdekes lehet, hogy az olimpiai helyezésekért járó pénzjutalmak egy részének emelése milyen reakciókat hozott a honi sportélet szereplőitől.

Lássuk is ezt, kicsit bővebben!

Történt ugyebár, hogy a Kozmann-Kiss kenupáros harmadik helyét végül aranyérmes díjazásra terjesztették fel, mivel emberfelettit produkáltak a bő egy hónapos közös felkészülésük során, majd magán az olimpián az eredetileg az egységben Kiss helyett szerepeltetni kívánt Kolonics György halála miatt, ami nemcsak lelki terhet, hanem - csúnya dolog így mondani, de ez az igazság - szakmai problémát is okozott. Aztán ehhez hasonlóan a férfi vízipólósok pénzét is felduzzasztásra ítélték, holott a csapatsportok képviselőinek fejenként valamivel kevesebb szokott járni, mint az egyéni helyezetteknek, ha ugyanabban a pozícióban végeznek. Az ok vélhetően az lehetett, hogy Kásásék történelmet írva, egymás után harmadszor tudtak a világ élére kerülni, ráadásul a csapat fele (hat ember) mindhárom diadal tevékeny részese volt. Igaz, azon lehet vitatkozni, hogy akkor most a „csak" kétszeres vagy „csupán" egyszeres bajnok, de Pekingben ezzel a hatossal egyetemben sikeres társaknak mi lenne az illendő összeg, de ezt most hagyjuk. A lényeg, hogy kiderült, Vajda Attila kenus, aki egy szál maga képviselte Kínában a magyar egyéni bajnokokat (mellette tehát a vízilabdacsapat és a Kovács-Janics kajakkettős ért fel még a csúcsra), nehezményezi mindezt. Mint mondta, nem a többiektől sajnálja a plusz pénzeket, de úgy érzi, hogy az ő teljesítményét azáltal leértékelték, s róla megfeledkeztek, amikor az emelésről szó volt.

Erre én csípőből két kérdést tennék fel az amúgy általam is majdhogynem megkönnyezett versenyt produkáló Attilának. Először is, ha most már az ő juttatását is felturbóznák, akkor maradna minden a régiben, nem? Mármint az arányokat nézve. Szóval szerintem a sportoló tévedésben lehet, mert nem arról van szó, hogy általában véve az olimpiai győzelmeinket felértékelték volna, csak arról, hogy egy másik egységet, illetve csapatot a körülmények miatt további premizálásban részesítettek. Ő is hatalmasat alkotott, de - furcsa ezt mondani, mivel nagyra tartom a teljesítményét, ám mégis így látom - semmi extrát nem nyújtott, „csak" nyert. Másodszor, miért kell egy olyan döntés miatt megsértődni, ami - lássuk be - szubjektív megítélés tárgya is, nemcsak előre lefektetett elvek alapján történik? A fejesek közül sokan úgy látták, hogy a pólósok és a Kozmann-Kiss páros némi pluszt is kiérdemelt, ez azonban még véletlenül sem értékeli le Vajda Attilát. Szerintem legalábbis.

Az már csak adalék mindehhez, hogy sajnos volt miből emelni a jutalmakat, mivel az előzetesen remélt aranyak, egyéb érmek és helyezések alatt produkált a komplett magyar olimpiai csapat, így a vélhetően előre elkülönített körülbelüli összeg egy része megmaradt.

Erre csak azt tudom mondani, hogy a következő nyári játékok után legyen az a probléma, hogy miből fizetik ki a sok-sok pénzjuttatásra érdemes eredményt a mieinknek!

Szóval felfogásban ki(vagy el)csúsztunk egy kicsit megint - már ami a pénzt, valamint az egyes események kapcsán a felelősségvállalást, véleményalkotást illeti. Normálisan sínre kell ezt a dolgot is tenni, akárcsak a Debrecenben, annak tüdejében, büszkeségünkben közlekedő vilit!